Gyakorlatilag minden ember élete abban a harcban merül ki, hogy milyennek lássák őt.
Ez egy állandósult megfelelési küzdelmet jelent. Rejtetten pedig egy elvárást, hogy a többiek hogyan feleljenek meg neki. Megfelelés – elvárás körforgása az örök szenvedés gyökere.
Lehetőség ott van a változásra, ha tudatossá válik, és elkezdi észrevenni önmagát. Ez – talán, mint az élet egyik legnagyobb fintora – általában csak a halálos ágyon következik be. Pedig, pont nem a testnek kellene meghalnia, hogy az új létminőség megszülethessen. Egy korábbi szemléletváltással, még jóval a fizikai test halála előtt lehetősége nyílik az embernek, hogy szabadnak érezze magát, könnyűnek, gondtalannak és teljesnek, olyannak, mint aki a Mennyországba került…
…Nem került, hanem végig ott is volt, csak elfelejtette, máshova nézett, mással volt elfoglalva.
Az öt leggyakoribb tévedés, amit a haldokló ember meglát:
1. BÁRCSAK LETT VOLNA BÁTORSÁGOM ÚGY ÉLNI AZ ÉLETEM, hogy hű legyek önmagamhoz, és nem úgy, ahogy mások elvárták tőlem!
Avagy, a valóra nem váltott álmok… Ez volt a legtöbbször előforduló vágy az összes közül.
Amikor az emberek rájönnek, hogy az életüknek mindjárt vége és visszanéznek, könnyű meglátni, hogy mennyi álmuk maradt, amit nem váltottak valóra. A legtöbben az álmaik felét sem vették figyelembe és úgy kellett meghalniuk, hogy tudták: ez a saját döntéseik vagy épp döntésképtelenségük következménye.
Álmok. Fontos, hogy igyekezz legalább pár álmodat megvalósítani életed során. Attól a pillanattól kezdve, hogy az egészséged tönkremegy, már késő. Az egészség szabadságot ad, amit kevesen értékelnek egész addig, amíg már nincs meg nekik.
2. BÁRCSAK NE DOLGOZTAM VOLNA OLYAN SOKAT!
Ezt szinte mindegy egyes férfire jellemző, akik családfenntartók. Az életút legvégén derült ki, mennyire hiányzott nekik az, hogy lássák a gyerekeiket felnőni, fájlalták, hogy nem töltöttek elég időt velük, és/vagy a kedvesükkel.
Igények. Azzal, hogy leegyszerűsíted az életed és tudatos döntéseket hozol, elképzelhető, hogy nem kell akkora bevétel, mint amit gondolnál. És azzal, hogy több teret engedsz önmagadnak az életedben, boldogabbá válsz és nyitottabbá azokra az új lehetőségekre, amelyek jobban illenek az új életmódodhoz.
3. BÁRCSAK LETT VOLNA BÁTORSÁGOM, HOGY KIFEJEZZEM AZ ÉRZELMEIMET!
Sokan elnyomják az érzelmeiket azért, hogy elkerüljék a konfrontációt másokkal, de még inkább azért, nem fejezik ki, mert eltüntetik magukat. Nem figyelnek az érzéseikre, mert nincsen, aki figyelhetne. Ennek eredményeképpen csak középszerű életet élhetnek. Megelégednek azzal, hogy ők csak túlélnek, és nem élik, élvezik az életet. Különböző szerepeken keresztül mindig másokkal vannak elfoglalva (szülőnek, házastársnak, családfenntartónak, főnöknek kell lennem…), és önmagukra sohasem figyelnek. Így pedig nem váltak azokká, akikké válhattak volna. Amiért, azután sokan betegségeket teremtettek maguknak, az állandóvá vált keserűségükkel és neheztelésükkel, bosszankodásukkal az érzésük materializálódott.
Elvárások. Mások reakcióit nem tudjuk kontrollálni. Viszont, az emberek reagálni fognak arra, ha megváltozol és őszintén kezdesz kommunikálni. A végén, mindez pedig egy egészen új szintre emeli a kapcsolataidat másokkal. Lesznek, akik vonzódni és lesznek fognak hozzád, és lesznek, akiket taszítani fog működésed. Egy biztos, az egészségtelen kapcsolódások eltűnnek az életedből. Akárhonnan nézzük, jól jársz, ha felvállalod önmagad.
4. BÁRCSAK JOBBAN FIGYELTEM VOLNA A KAPCSOLATAIMRA!
Gyakran nem ismerték fel a családdal, a régi barátokkal való kapcsolattartás fontosságát és hasznát, amíg közel nem kerültek a halálukhoz. Sokan annyira elmerültek a saját életükben, hogy aranyat érő kapcsolataikat hagytak elsikkadni az évek folyamán. Sokan bánták, hogy nem szántak elég időt és figyelmet a barátaikra. Mindenki hiányolt valakit a haldoklása során.
Tiszta figyelem. Gyakran előfordul elfoglalt életünk során, hogy elhanyagoljuk azt, ami természetesnek veszünk, hiszünk: baráti-, családi kapcsolatainkat. De amikor szembetalálod magad a közelgő halállal, az anyagias dolgok már nem számítanak. Az emberek el akarják ugyan rendezni a pénzügyeiket, ha lehetséges, de nem a pénz vagy a státusz a fontos számukra ilyenkor. Rendet akarnak tenni, hogy ezzel segítsék azokat, akiket szeretnek. Általában sajnos ilyenkor már túl betegek vagy fáradtak ahhoz, hogy ez sikerüljön nekik.
A végén minden a szeretetről és az emberi kapcsolatokról szól. Mindössze ez marad az utolsó hetekben fontos, a szeretet és az emberi kapcsolatok.
5. BÁRCSAK ENGEDTEM VOLNA ÖNMAGAMNAK, SAJÁT MAGAMAT BOLDOGGÁ TENNI!
(Nem annyira bonyolult mondat, mint amennyire elsőre annak látszik.)
Ez egy meglepően gyakori vágy. Sokan csak a halálos ágyukon jönnek rá, hogy a boldogság, választás kérdése. Régi viselkedési mintákba és szokásokba ragadnak bele, így nem arra figyelnek, ami ténylegesen a jelen, adott pillanatban történik velük. Nagy a kísértés, hiszen az ismerős, jól megszokott dolgok prekoncepcionális, kényelmes komfortja az érzelmeinken keresztül könnyedén képes mérgezni a gondolkodásunkat, és általa az egész életüket. Akik erre nem voltak tudatosak, nem is tudták, hogy – tudat alatt – mivel kapcsolatban vannak ellenállásban (milyen félelem alapú, régi minta gátolja meg a boldogságukat), és hogy, aki ellenáll, az valójában nem is ők (hanem a bennük futó generációsan öröklött, vagy társadalmilag kódolt program).
A változás. Ne engedjed, hogy a kényelem és a változástól való félelem arra késztessen, hogy szerepet játsszál mások, de leginkább önmagad előtt. Ha, legbelül arra vágysz, hogy végre egy jót kacagjál és bohóckodj, vidámság legyen az életedben, akkor kacagj, bohóckodj, hozz vidámságot te az életedbe. Ne várj külső körülményt, indítékot, és ne elvárj másokat, hogy okot szolgáltassanak vidámságra, hanem hozzad te magad helyzetbe. Lehet, nem gondolkodtál még azon, de kérlek, hidd el nekem: halálos ágyadon fekve egyáltalán nem fogsz gondolni arra, hogy mások mit gondolhatnak rólad. Csodálatos emberi képesség mosolyogni, mosolyogj és a világ veled nevet.
