Miért, milyen?
Nehéz?
Szép?
Szenvedéssel teljes?
Gyors?
Fájdalmas?
Könnyű?
Bonyolult?
Egyszerű? Az!
Az élet valójában holt egyszerűen működik. Az ember (mármint a humanoid1.0) aki bonyolítja…
Egyébként egyszerű: minden, amit egy adott dologról gondolok, vagy egy másik személynél megítélek annak pontosan ellenkezője az igaz. Mint, a tükörben: ami nekem jobb oldal, az neki a bal, és fordítva, noha a kettő ugyanaz... A másiknál észreveszem, amit magamban nem. Ennyi az egésznek az alapja. És miután én nem látom magamat, a másikkal elégedetlenkedem.
Tudom, hogy rendkívül nehéz felfogni szokásos GONDOLKODÁSSAL, hagyományos SZEMLÉLETTEL, hogy:
- HA VALAKI uralkodik fölöttem, akkor valójában én vagyok képtelen a magam ura lenni. Ha, ragaszkodik hozzám, nem akar elengedni, akkor én nem vagyok képes elengedni őt, ragaszkodom az érzéshez, amit jelent nekem.
- HA AZT ÉRZEM, nem értenek meg, én nem vagyok egyértelmű, sem környezetemnek, sem magamnak.
- HA MINDIG megfelejtkeznek rólam, kihagynak dolgokból, vagy lemaradok bármiről is, én vagyok az, aki kevéssé értékeli önmagát, én nem tartom értékesnek magam.
- HA szenvedek a magánytól, akkor én nem akarok kapcsolódni senkihez; félek az egyedülléttől, de csak vágyom, ill. elvárom a társaságot, ténylegesen azonban képtelen vagyok változtatni.
- HA durván, agresszíven nyilvánulnak meg velem, én alkalmazok magamon belül agressziót valamivel kapcsolatban, valaki irányában.
- HA nem kapok figyelmet, nem adok figyelmet, még magamnak sem.
- HA kihasználnak, én adom ingyen magamat.
- HA büntetnek, azért történik, mert bűntudatom van, igényelem, hogy büntessenek.
- HA becsapnak, akkor téves vágyak, álmok irányítanak, önmagamat vezetem meg általuk.
- HA, azt érzem állandóan számon kérnek, baszogatva vagyok, azért van, mert érzékeny vagyok, megfelelni akarok, és tele vagyok elvárással.
- HA nekem kell mindig mindent elintéznem, megmutatnom, megmondanom… óriás bizalmatlan vagyok.
HA-HA-HA…
Minden, amit hoz az élet, azt valójában én küldöm magamnak.
Minden, ami ellen küzdök, aminek ellenállok, az történik meg velem.
Nincs hiány. Minden van, amire szükségem van és az enyém az, amit tudok engedni magamhoz.
SZÜNTELEN MOSOLYGÁS.
Minden történés, bekövetkező esemény egy újabb tapasztalatot jelent melyből tudom tanulni az élet egyszerűségét. Értékelni a szépségét. Támogatni a tökéletességét. Szolgálni az igazságosságát.
VÉGET NEM ÉRŐ NEVETÉS…
